tag:blogger.com,1999:blog-80013815679151859592011-07-08T06:22:42.088-07:00norohttp://www.blogger.com/profile/03388738708279632320noreply@blogger.comBlogger21100tag:blogger.com,1999:blog-8001381567915185959.post-38325164360019026562010-06-07T06:40:00.000-07:002010-06-07T06:41:43.527-07:00Van úgy, hogy csapdába esel. Olyanba, melyből – úgy érzed – nincs kiút. Nincs mód rá, hogy kijuss. Egy ideig kapálózol, mindent megpróbálsz megtenni a szabadulásodért. De mindig falakba ütközöl és visszaesel a földre. S egy idő után már nincs erőd újra megpróbálni. Ilyenkor legszívesebben eltűnnél. Megsemmisülnél. Hogy ne kelljen érezned saját kudarcod, reményvesztettséged, fájdalmad. Egyáltalán semmit. Hogy megbénultál. Lefagytál. Hogy szinte meghaltál. <br /><br />Azt érzed, egyedül vagy. Hogy senki nincs, aki értené, mit érzel. Aki segíteni tudna. Fázol, éhezel és árva vagy. Csak rólad feledkezett meg az Isten, ha van egyáltalán. <br /><br />Sajnálod magad, ha már más nem teszi. <br /><br />Lassan, nagy sokára ismered csak fel, hogy ez nem mehet így tovább. Hogy fel kell tudni állni és tovább kell tudni menni. Még ha eleinte csak kúszni-mászni vagy is képes. De el kell kezdeni mozdulni! Akármerre, csak el a nulláról!<br /><br />Mondják, ha az első lépést megtettük a változás felé, már könnyebb lesz. Csakhogy eljutni az első lépésig: az az igazán nehéz. Mert nem bízol magadban eléggé. Nem hiszel a képességeidben, a meglátásaidban. Semmiről sem hiszed már el, hogy meg tudod csinálni – jól. Máshogy viszont tudod, hogy nem érdemes. <br /><br />Bajban van az ember, ha igazi akar maradni. Ez a világ nem neki kedvez. Nem kelendő árucikk ma az őszinteség, sem a hitelesség. „Másra van igény”! <br /><br />Csakhogy vannak még egy páran, akik csak így tudnak és akarnak élni. Mert úgy érzik, számukra csak így van értelme az egésznek. <br /><br />S épp ez a gondolat, ez a meggyőződés az egyetlen, ami a legsötétebb pillanatainkban, legelhagyatottabb óráinkban, legelkeserítőbb hónapjainkban, legválságosabb éveinkben is világosan szilárd marad bennünk: hogy ha folytatom az életemet, valóban a sajátomat akarom folytatni. Nem árulom el a legbensőbb valómat. Mert az sosem tűnik el belőlem! Ő az egyetlen, aki életem végéig bizonyosan velem marad. Még ha néha el is tűnnék, ő akkor is velem marad…<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/8001381567915185959-3832516436001902656?l=nrk-noro.blogspot.com' alt='' /></div>norohttp://www.blogger.com/profile/03388738708279632320noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-8001381567915185959.post-28535583767111255082010-05-16T11:22:00.000-07:002010-05-16T11:30:55.009-07:00Május 12.-ről 13.-ra virradó éjszaka sajnos nem először kellett tapasztalnunk a felháborító tényt, miszerint némely egyetemista a szokásos szerdai buli után/közben/előtt (?) a keszthelyi Széchenyi utcán részegen, hangosan hőbörögve és énekelve parkoló autót rugdosott, valamint annak visszapillantó tükrét ráncigálta. Pechükre ennek legutóbb szem-és fültanúi is voltunk... <br /> <br />Hajnali fél egy felé öblös, hangos férfihangok hallatszottak az utcáról a csukott ablakunkon át. Nem ez volt az első eset, hogy fiatalok által okozott hangzavarra ébredtem: tizenöt éve lakom itt, ahol több pedagógus is, így tudom és megszoktam már, hogy az egyetem épületének egyik utcájában gyakran megesik ez velem - főleg ilyenkor, tavasz végén. Nem zavarnak a szerenádozók, a (bolond)ballagók, a sárgulók, de még a szimpla alkoholmámorban éneklők sem. (Előbbieket kifejezetten kedvelem hallgatni, jólesik közben nosztalgiázni...)<br />Az viszont kifejezetten irritál, amikor arra riadok fel, hogy néhány, magát nagymenőnek tartó úgynevezett bulizó egyetemista azt üvölti-énekli az utcánkban való végigvonulása közben, hogy "Ha lenne nálam golyó, nem sajnálnám a cigányra!", s ezt a "szelid erőszakot" levezetendő, autókat rugdosnak és ütögetnek, ami miatt apámnak ki kell kiabálnia az ablakon, hogy ezt azonnal fejezzék be! S mire leér a tett színhelyére, ők eliszkolnak, az egyetem portása pedig csak annyit közöl, hogy neki csupán a felsőoktatási intézmény udvarának kerítéséig van hatásköre, az utca közterület. S miután apám feljön, pár perccel később meg azt kell látnia, hogy egy másik "érett egyetemista" a visszapillantótükrünket rángatja. És mire megint lemegy, természetesen ez a gyáva nyúlbéla is eltűnik! A bulit szervező férfi pedig, aki már szintén az utcán állt, s látnia kellett, mi történt, azzal próbál védekezni, hogy "Megértem uram, ha a hangoskodás zavarja Önt." <br />Miért olyan nehéz felfogni, hogy nem azzal van a bajunk, ha a fiatalok jól érzik magukat? Mi tiszteletben tartjuk az ő "lazulásukat". De nem tudnák mindezt úgy tenni, hogy közben ne rongálják más tulajdonát? Hogy ne a parkoló autókra üljenek fel, azokon nyomják el a csikket, illetve azokba rúgjanak bele, azokat karcolják meg és azokról feszegessék a visszapillantó tükröket? Az pedig már több a sok(k)nál, hogy ha valaki mindezt számon kéri rajtuk, bocsánatkérés helyett az a válaszuk, hogy el kell fogadnunk, hogy Keszthely egyetemi város! <br />Tehát ha valaki egyetemista, akkor jogosult erre a randalírozásra és vandalizmusra, aki pedig itt él, annak ezt kötelessége zokszó nélkül eltűrni? Egy egyetemista, aki abban a szerencsés helyzetben van, hogy éppen élete leggondtalanabb éveit éli (akár hiszi, akár nem), azt gondolja, ezt csak úgy élvezheti ki teljes valójában, hogy közben másoknak minél több gondot okoz? <br />Én is voltam főiskolás, mi is buliztunk, s olyankor mi sem voltunk mindig józanok... De annyira sosem voltunk részegek, hogy autókat rugdossunk, s az elfojtott agressziónkat ily módon éljük ki! <br /> <br />Szerencsétlen Keszthelyi Egyetemisták, akik tegnap éjjel itt próbáltátok bizonyítani, hogy ti vagytok a királyok, a bátor, vakmerő erőlegények!<br /> <br />Elhiszem, hogy nem lehet minden tantárgy egy leányálom, amit a Pannon Egyetem Georgikon Mezőgazdaságtudományi Karán kell tanulnotok, azt is, hogy szegényesek a szórakozási lehetőségeitek ebben a híres nevezetes "egyetemi városban", hogy feszültek vagytok a különböző szigorlataitok, vizsgáitok és beadandó dolgozataitok miatt, hogy drága a busz, a vonat és bizonyára Nektek is vannak családi problémáitok, párkapcsolati gubancaitok - abban meg egészen biztos vagyok, hogy önértékelési zavarotok is... De lehetne, hogy szerdánként az arra megérett növényeket rángassátok úgy ki a földből, ahogy a tükröket szeretitek a kocsikról, s az általatok olyannyira szeretett erdőkben vagy mezőkön, ahol bumfordiságotoknak nyugodtan teret engedhettek, mert közel s távol nem zavartok vele senkit - fitogtassátok erőtöket, s mutassátok meg - annak, akit érdekel - mekkorát tudtok rúgni valamibe, ami még véletlenül sem rúghat vissza?...<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/8001381567915185959-2853558376711125508?l=nrk-noro.blogspot.com' alt='' /></div>norohttp://www.blogger.com/profile/03388738708279632320noreply@blogger.com0